Aki burkolás munkát rendel meg azt szeretné, ha a burkolat amit átvesz tartósan és egyben esztétikusan elkészített legyen! A burkolás előtti aljzat előkészítés hatással van a tartósságra épp úgy, mint a látványra. Ezen az oldalon az egyik burkolóló munkafázist az aljzatkiegyenlítést taglalom!
Burkolat alatti aljzat minőségéről az alapozás oldalon olvashat! Az
aljzat minősége jelentősen befolyásolja a burkolás végeredményét. Ki
gondolná hogy, a burkolandó felület egyenetlenségei épp oly káros
hatással vannak a burkolat egészére, mint a nem megfelelő minőségű
felület.
Szemmel síknak tűnő felületet alaposabban megvizsgálva derülnek ki
az egyenetlenségek. A burkolandó felület egyenetlenségei gödröket
jelentenek, ahova több ragasztónak kell kerülnie ahhoz, hogy sík
burkolás felületet kaphassunk.
Sok burkoló áll neki minden előkészítés nélkül a burkolásnak. Mivel a burkoló ragasztó fogas szerszámmal való terítése után az aljzaton lévő egyenetlenségek megmaradnak, így a lefektetett burkoló lapokat csak egyenetlenül tudják lerakni. Érzékelve a kiálló sarkokat utólag hozzáemeli, kiemelgeti a már leragasztott lapokat, így akarnak síkfelületű végeredményhez jutni. Csakhogy a kiemelgetés helyén a ragasztó sok esetben úgy eltávolodik a ragasztandó felületektől, hogy üreg keletkezik, vagy akár teljesen is elválhat, megszűnve a tapadás. Ez a hibás burkolás módszer okozza a terasz felfagyásokat is!
Másik esetben meg minden előkészítés nélkül elindul a burkolat ragasztással. Mivel menetközben érzékeli a burkoló a síkbeli problémát, ezért elkezdi pakolni a ragasztót. Pakolja, pakolja, aztán már olyan vastagságnál jár, ami már egy nem burkoló szakmabelinek is feltűnhet. Ismerős?
Az általában használt burkolat ragasztók vékonyágyas burkolás
technológiára vannak kialakítva. A burkoló lap alatti ragasztó
rétegvastagsága maximum 5 mm.
Mi lesz, ha vastagabban kerül ragasztó a burkoló lap alá?
Az előírtnál vastagabb rétegű burkoló ragasztóban olyan feszültség
keletkezik, ami burkolat felváláshoz vezet.
Az előbbiekből kiderült, ha egyenetlen felületen kezdődik a burkolat lerakás, akkor borítékolni lehet a végeredményt. Így sík felületkészítés már nem csak esztétikai kérdés, hanem tartósságbeli problémákhoz is vezet!
Sokszor tapasztalom, hogy meggyőződése az ügyfélnek: Az ő kőművesei
jó munkát végeztek.
Igen?
Ránézésre valóban sima a burkolásra váró felület! De vegyünk csak elő
egy mérő eszközt, a két méteres sík vonalzót!
Aljzatkészítésnél olyan anyagok vannak manapság, amelyek felületi
látványban tükörsimaságot mutatnak. De ha ráteszünk egy két méteres
egyenes mérőeszközt azonnali lesz a megdöbbenés. Ugyanezt mondhatni az
oldalfalak vakolataira is.
A sima még nem jelent síkfelületet!
Építőiparban, hazánkban elfogadott aljzatkészítésnél egy tűrés
határ. A 3mm-nél kisebb síkbeli eltéréseket megfelelőnek tekintik. De
hisz a legtöbbször alkalmazott burkoló ragasztó vastagág burkoló lapok
alatt épphogy eléri a 3mm-t!
Józan ésszel be lehet látni, hogy a hordózó réteg felületi
síkbeli hibáját nem lehet tökéletesen korrigálni burkolat ragasztáskor.
Ezt a műveletet ragasztás megkezdése előtt el kell végezni.
Igazából, ha a kőműves szakma odafigyeléssel szakmai technológiai
hozzáértéssel végezné munkáját, nem lenne szükség burkolás előtt
kiegyenlítésre.
Megfigyelhető munkájuk közben, hogy miért is adnak át a burkolónak
olyan felületet, amin tovább kell dolgozni, hogy elkezdődhessen a
burkolat ragasztás.
1. például: Az oldalfalak vakolatait addig dörzsölgetik, amíg teljesen sima nem lesz. Ám közben elkövetik a hibát. A tulajdonos ugyan hasra esik a látványtól, hiszen szép sima felületet adnak át, ám, ha megvizsgáljuk a síkbeli viszonyokat, akkor "kaparni kezdjük a falat". Ráadásul a sok simogatásnak köszönhetően (hisz a kőműves így tanulta) a vakolat felső rétege teljesen elgyengül! Nem elég hogy hepehupás, de még gyenge minőségű felületet is készítenek!
2. például: Aljzat
betonozáskor megfigyelhető utolsó műveletként az
oldalfalnál is alkalmazott módszer a körkörös simogatás, amit mára már
gépekkel végeznek. Csakhogy technológiailag teljesen helytelenül
alkalmazzák! Ugyanaz történik a felülettel mint a vakolat esetén,
a megfelelően lehúzott beton felületbe mély gödröket
csiszolnak. Ráadásul a használt betonfolyósító adalékoknak köszönhetően
a frissen készülő beton tetején műgyantás réteg
keletkezik, amire később nagy szükség lenne. Ezt a kemény réteget
szépen lecsiszatolják a "profi gépjeikkel". Az eredmény : Tulajdonos
szemének tökéletesen sima látvány, amit ha megvizsgálunk közelebbről
akkor "vakaródzás" következik! De 3mm síkbeli eltérésnél nem nagyobbak!
Ja!
Megoldás: Nem kellene a simaságra törekedni vakolat és aljzat készítésekor. Fontosabb szempont a sík! A lehúzó szerszámok tökéletesen sík felületet produkálnak, nem kellene törődni azzal, hogy helyenként barázdák vannak a felületen! Ne törekedjenek a simaság elérésére, törekedjenek a minél síkabb felület elérésére!
Ekkor nem lesz felesleges munkafolyamat
az utólagos aljzat kiegyenlítés, oldalfal kiegyenlítés! Ekkor nem
gyengül el feleslegesen a burkolásra váró felület sem!
Aljzat kiegyenlítés anyagaként rendelkezésre állnak az önterülő anyagok. Ezek az anyagok rendkívül hasznosak. Önterülő tulajdonságuk megkönnyíti a felület kiegyenlítés munkafolyamatát.
Azonban önterülő aljzat kiegyenlítő használatakor szigorú technológiai előírásokat kell betartani!
Az önterülő aljzatkiegyenlítő anyagnak is biztosítani kell a
megfelelő tapadást. Portalanítás után, megfelelően kiválasztott alapozó
használatával előkészíthető a felület az aljzatkiegyenlítésére.
Figyelembe kell venni hogy az alapozó használatával nem keletkezhet
filmréteg az aljzaton, továbbá meg kell várni, amíg az alapozót elissza
az aljzat, de nem száradhat meg. Nedves a nedvesre technológiát kell
alkalmazni!
Önterülő aljzatkiegyenlítő kizárólag akkor lesz hatékony és általa csak akkor készíthető tökéletesen sík kiegyenlítés amennyiben egy felületet egy öntéssel készítünk. Mintha vizet öntenénk egy medencébe. Minden ponton egyöntetűen folyékony állag biztosítani tudja a fizika törvénye szerinti vízszintbe állást, és ezzel együtt a tökéletesen sík felületet is.
Vödrönkénti öntögetéssel nagyobb felületen csak több szintezőpont
létesítésével lehet megközelítően síkfelületet készíteni. A szintező
pontok segítséget adnak az aljzatkiegyenlítő öntése folyamán.
Alkalmazásával a túl kevés vagy épp túl sok önterülő kiegyenlítő anyag
egy helyre öntésének kockázata elkerülhető. Vastagabb rétegeket érdemes
tüskés hengerrel is átfésülni. A vödrönkénti öntés felülete sosem éri
el az egy felület egy öntéssel elérhető sík kiegyenlítést.
Tapasztalatok szerint csak nagyobb beruházásoknál alkalmazzák az egy
öntés egy felület elvét. Így nem csodálkozom azon, mikor egy a
tulajdonos szerint kiegyenlített felületre rátesszük azt a bizonyos két
méteres élvonalzót és rengeteg mélyedést találni. Az ilyen felületi
egyenetlenség esetében egy újabb réteggel kell kiigazítani a már
elkészített kiegyenlítést, egy legalább két méteres lehúzó
segítségével. Bosszantó, de feltűnően sokszor találkozni munkák
előzetes felmérései során ezzel a problémával.
Oldalfal kiegyenlítéshez a leendő
rétegvastagsághoz igazított anyagot kell két egymással merőleges
irányban lehetőleg minél hosszabb lehúzó léccel teríteni. Tehát
függőleges és vízszintes irányú kiegyenlítést kell végezni.
Tulajdonképpen kétirányú glettelésről beszélhetünk egyetlen hosszú
szerszámmal. Oldalfal kiegyenlítésnél az aljzat kiegyenlítéshez
hasonlóan nem a simaságra kell törekedni, hanem arra hogy elérjük a sík
felületet. Persze akkor már nehezedik a burkoló feladat, ha a kőműves
ismételten elégtelen vakolási munkát ad át. Amikor nincs függőleges és
sík vakolat akkor nem a rosszindulat merül fel bennem legelőször, hanem
a hozzáértés kérdése. Bosszantó, de sajnos sokszor előfordul a
függőleges hiánya, ami például egy sarok résznél él védő helyett
alkalmazott gércsiszolással készített burkolat alkalmával 100%-os
követelmény. De a szobasarkok is csúnya látványt tudnak nyújtani, ha
dől valamerre egy falszakasz.
Összegezve: A tetszetős burkolás
alapfeltétele a kiegyenlített felület!