Aljzat kiegyenlítés

Aljzat síkjának hatása a burkolatra

Burkolat alatti aljzat minőségéről az alapozás oldalon olvashat! Az aljzat minősége jelentősen befolyásolja a burkolás végeredményét. Ki gondolná hogy, a burkolandó felület egyenetlenségei épp oly káros hatással vannak a burkolat egészére, mint a nem megfelelő minőségű felület.

Szemmel síknak tűnő felületet alaposabban megvizsgálva derülnek ki az egyenetlenségek. A burkolandó felület egyenetlenségei gödröket jelentenek, ahova több ragasztónak kell kerülnie ahhoz, hogy sík burkolás felületet kaphassunk.

Sok burkoló áll neki minden előkészítés nélkül a burkolásnak. Mivel a burkoló ragasztó fogas szerszámmal való terítése után az aljzaton lévő egyenetlenségek megmaradnak, így a lefektetett burkoló lapokat csak egyenetlenül tudják lerakni. Érzékelve a kiálló sarkokat utólag hozzáemeli, kiemelgeti a már leragasztott lapokat, így akarnak síkfelületű végeredményhez jutni. Csakhogy a kiemelgetés helyén a ragasztó sok esetben úgy eltávolodik a ragasztandó felületektől, hogy üreg keletkezik, vagy akár teljesen is elválhat, megszűnve a tapadás. Ez a hibás burkolás módszer okozza a terasz felfagyásokat is!

Másik esetben meg minden előkészítés nélkül elindul a burkolat ragasztással. Mivel menetközben érzékeli a burkoló a síkbeli problémát, ezért elkezdi pakolni a ragasztót. Pakolja, pakolja, aztán már olyan vastagságnál jár, ami már egy nem burkoló szakmabelinek is feltűnhet. Ismerős?

Az általában használt burkolat ragasztók vékonyágyas burkolás technológiára vannak kialakítva. A burkoló lap alatti ragasztó rétegvastagsága maximum 5 mm.
Mi lesz, ha vastagabban kerül ragasztó a burkoló lap alá?

Az előírtnál vastagabb rétegű burkoló ragasztóban olyan feszültség keletkezik, ami burkolat felváláshoz vezet.

Aljzat kiegyenlítés szükségessége

Az előbbiekből kiderült, ha egyenetlen felületen kezdődik a burkolat lerakás, akkor borítékolni lehet a végeredményt. Így sík felületkészítés már nem csak esztétikai kérdés, hanem tartósságbeli problémákhoz is vezet!

Sokszor tapasztalom, hogy meggyőződése az ügyfélnek: Az ő kőművesei jó munkát végeztek.
Igen?
Ránézésre valóban sima a burkolásra váró felület! De vegyünk csak elő egy mérő eszközt, a két méteres sík vonalzót!

Aljzatkészítésnél olyan anyagok vannak manapság, amelyek felületi látványban tükörsimaságot mutatnak. De ha ráteszünk egy két méteres egyenes mérőeszközt azonnali lesz a megdöbbenés. Ugyanezt mondhatni az oldalfalak vakolataira is.
A sima még nem jelent síkfelületet!

Építőiparban, hazánkban elfogadott aljzatkészítésnél egy tűrés határ. A 3mm-nél kisebb síkbeli eltéréseket megfelelőnek tekintik. De hisz a legtöbbször alkalmazott burkoló ragasztó vastagág burkoló lapok alatt épphogy eléri a 3mm-t!
Józan ésszel be lehet látni, hogy a hordózó réteg felületi síkbeli hibáját nem lehet tökéletesen korrigálni burkolat ragasztáskor. Ezt a műveletet ragasztás megkezdése előtt el kell végezni.

Igazából, ha a kőműves szakma odafigyeléssel szakmai technológiai hozzáértéssel végezné munkáját, nem lenne szükség burkolás előtt kiegyenlítésre.
Megfigyelhető munkájuk közben, hogy miért is adnak át a burkolónak olyan felületet, amin tovább kell dolgozni, hogy elkezdődhessen a burkolat ragasztás.

1. például: Az oldalfalak vakolatait addig dörzsölgetik, amíg teljesen sima nem lesz. Ám közben elkövetik a hibát. A tulajdonos ugyan hasra esik a látványtól, hiszen szép sima felületet adnak át, ám, ha megvizsgáljuk a síkbeli viszonyokat, akkor "kaparni kezdjük a falat". Ráadásul a sok simogatásnak köszönhetően (hisz a kőműves így tanulta) a vakolat felső rétege teljesen elgyengül! Nem elég hogy hepehupás, de még gyenge minőségű felületet is készítenek!

2. például: Aljzat betonozáskor megfigyelhető utolsó műveletként az oldalfalnál is alkalmazott módszer a körkörös simogatás, amit mára már gépekkel végeznek. Csakhogy technológiailag teljesen helytelenül alkalmazzák! Ugyanaz történik a felülettel mint a vakolat esetén, a megfelelően lehúzott beton felületbe mély gödröket csiszolnak. Ráadásul a használt betonfolyósító adalékoknak köszönhetően a frissen készülő beton tetején műgyantás réteg keletkezik, amire később nagy szükség lenne. Ezt a kemény réteget szépen lecsiszatolják a "profi gépjeikkel". Az eredmény : Tulajdonos szemének tökéletesen sima látvány, amit ha megvizsgálunk közelebbről akkor "vakaródzás" következik! De 3mm síkbeli eltérésnél nem nagyobbak! Ja!

Megoldás: Nem kellene a simaságra törekedni vakolat és aljzat készítésekor. Fontosabb szempont a sík! A lehúzó szerszámok tökéletesen sík felületet produkálnak, nem kellene törődni azzal, hogy helyenként barázdák vannak a felületen! Ne törekedjenek a simaság elérésére, törekedjenek a minél síkabb felület elérésére!

Ekkor nem lesz felesleges munkafolyamat az utólagos aljzat kiegyenlítés, oldalfal kiegyenlítés! Ekkor nem gyengül el feleslegesen a burkolásra váró felület sem!

Aljzat kiegyenlítése

Aljzat kiegyenlítés anyagaként rendelkezésre állnak az önterülő anyagok. Ezek az anyagok rendkívül hasznosak. Önterülő tulajdonságuk megkönnyíti a felület kiegyenlítés munkafolyamatát.

Azonban önterülő aljzat kiegyenlítő használatakor szigorú technológiai előírásokat kell betartani!

Az önterülő aljzatkiegyenlítő anyagnak is biztosítani kell a megfelelő tapadást. Portalanítás után, megfelelően kiválasztott alapozó használatával előkészíthető a felület az aljzatkiegyenlítésére. Figyelembe kell venni hogy az alapozó használatával nem keletkezhet filmréteg az aljzaton, továbbá meg kell várni, amíg az alapozót elissza az aljzat, de nem száradhat meg. Nedves a nedvesre technológiát kell alkalmazni!

Önterülő aljzatkiegyenlítő kizárólag akkor lesz hatékony és általa csak akkor készíthető tökéletesen sík kiegyenlítés amennyiben egy felületet egy öntéssel készítünk. Mintha vizet öntenénk egy medencébe. Minden ponton egyöntetűen folyékony állag biztosítani tudja a fizika törvénye szerinti vízszintbe állást, és ezzel együtt a tökéletesen sík felületet is.

Vödrönkénti öntögetéssel nagyobb felületen csak több szintezőpont létesítésével lehet megközelítően síkfelületet készíteni. A szintező pontok segítséget adnak az aljzatkiegyenlítő öntése folyamán. Alkalmazásával a túl kevés vagy épp túl sok önterülő kiegyenlítő anyag egy helyre öntésének kockázata elkerülhető. Vastagabb rétegeket érdemes tüskés hengerrel is átfésülni. A vödrönkénti öntés felülete sosem éri el az egy felület egy öntéssel elérhető sík kiegyenlítést.

Tapasztalatok szerint csak nagyobb beruházásoknál alkalmazzák az egy öntés egy felület elvét. Így nem csodálkozom azon, mikor egy a tulajdonos szerint kiegyenlített felületre rátesszük azt a bizonyos két méteres élvonalzót és rengeteg mélyedést találni. Az ilyen felületi egyenetlenség esetében egy újabb réteggel kell kiigazítani a már elkészített kiegyenlítést, egy legalább két méteres lehúzó segítségével. Bosszantó, de feltűnően sokszor találkozni munkák előzetes felmérései során ezzel a problémával.

Oldalfal kiegyenlítése

Oldalfal kiegyenlítéshez a leendő rétegvastagsághoz igazított anyagot kell két egymással merőleges irányban lehetőleg minél hosszabb lehúzó léccel teríteni. Tehát függőleges és vízszintes irányú kiegyenlítést kell végezni. Tulajdonképpen kétirányú glettelésről beszélhetünk egyetlen hosszú szerszámmal. Oldalfal kiegyenlítésnél az aljzat kiegyenlítéshez hasonlóan nem a simaságra kell törekedni, hanem arra hogy elérjük a sík felületet. Persze akkor már nehezedik a burkoló feladat, ha a kőműves ismételten elégtelen vakolási munkát ad át. Amikor nincs függőleges és sík vakolat akkor nem a rosszindulat merül fel bennem legelőször, hanem a hozzáértés kérdése. Bosszantó, de sajnos sokszor előfordul a függőleges hiánya, ami például egy sarok résznél él védő helyett alkalmazott gércsiszolással készített burkolat alkalmával 100%-os követelmény. De a szobasarkok is csúnya látványt tudnak nyújtani, ha dől valamerre egy falszakasz.

Összegezve: A tetszetős burkolás alapfeltétele a kiegyenlített felület!